A kreatív ipar
A kreatív ipar
Comunian et al. (2010) úgy fogalmazott, hogy a kreatív ipar a kreatív gazdaság keresleti oldalának tekinthető. Ez az ipar mely a kreativitásra és a tehetségre épül, amik nem csak szüntelen megújulásra képesek, hanem az innováció és az új tartalom forrásai is egyben (Hendrickson et al., 2012). Az ötletek és a tudás, melyek egymással nem konkurálnak és egymást részlegesen helyettesítő termékeknek tekinthetőek, lesznek a növekvő megtérülésnek és a bevételek generálásának a forrásai. Hartley (2005) ezért úgy gondolja, hogy ez a kifejezés ellentéteket hordoz magában, hiszen az egyed önálló új alkotása és a tömegtermelés első hallásra ellentétes kifejezés. 1998 novemberében a brit Kulturális, Média és Sportintézet (Department for Culture, Media and Sport – DCMS) nevű állami szervezet elkészített egy kreatív ipar feltérképezési dokumentuma című tanulmányt. A cél az volt, hogy definiálják a kreatív ipart és felhívják rá a figyelmet. A dokumentumot 2001-ben frissítették (Comunian et al., 2010), és úgy definiálták a kreatív ipart, hogy azon iparokat tartalmazza, melyek az egyének kreativitásából, képességeiből és tehetségéből erednek és megvan bennük a lehetőség a vagyon- és állásteremtésre a szellemi tulajdonjogok termelése és kiaknázása által. Throsby (2008) úgy vélte, hogy a megnevezett iparágak akár lehettek volna a kulturális ipar ágazatai, de a DCMS tudatosan döntött a kreatív ipar megnevezés mellett, hogy a kiterjedése ne kizárólag a magas kultúrával legyen kapcsolatos.
Az Európai Bizottság (2010, 6) a Zöld Könyvben úgy határolta le a kreatív iparágat, hogy „ágazat, amely a kultúrát használja alapanyagként (input), és kulturális dimenzióval bír, jóllehet az általa elállított eredmény (output) gyakran funkcionális. Ide tartozik az építészet és a dizájn, amely szélesebb folyamatokba integrálja a kreatív elemeket, valamint az olyan alágazatok is, mint a tervezőgrafika, a divattervezés vagy a reklámszakma”. Majd később (Dörflinger et al., 2016, 282) az alábbi NACE/TEÁOR kódok segítségével operacionalizálja:
- Reklám
- Építészmérnöki tevékenység
- Archívumok, könyvtárak, kultúrális örökség
- Könyvek és nyomtatás
- Kulturális képzés
- Dizájn és képzőművészet
- Zene
- Előadó-művészet és alkotóművészet
- Radió és TV
- Szoftver és játékok
- Videó és film
- Divat
Források:
Comunian, Roberta, Alessandra Faggian, and Qian Cher Li. 2010. “Unrewarded Careers in the Creative Class: The Strange Case of Bohemian Graduates: Unrewarded Careers in the Creative Class.” Papers in Regional Science 89 (2): 389–410. https://doi.org/10.1111/j.1435-5957.2010.00281.x.
Dörflinger, Aliette, Karin Bachinger, Christina Enichlmair, Iris Fischl, Karin Gavac, Pierre Hausemer, Thomas Oberholzner, et al. 2016. Boosting the Competitiveness of Cultural and Creative Industries for Growth and Jobs: Final Report. Luxembourg: Publications Office. http://bookshop.europa.eu/uri?target=EUB:NOTICE:EA0116682:EN:HTML.
“AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1893/2006/EK RENDELETE.” n.d., 39.
Európai Bizottság. 2010. “ZÖLD KÖNYV a Kulturális És Kreatív Iparágak Potenciáljának Felszabadításáról.”
Hartley, John, ed. 2005. Creative Industries. Malden, MA: Blackwell Pub.
Hendrickson, Michael, Beverly Lugay, Esteban Pérez Caldentey, Nanno Mulder, and Mariano Alvarez. n.d. “Creative Industries in the Caribbean: A New Road for Diversification and Export Growth.” The Caribbean, no. 19: 69.
Throsby, David. 2008. “Modelling the Cultural Industries.” International Journal of Cultural Policy 14 (3): 217–32. https://doi.org/10.1080/10286630802281772.
